Kedves olvasók, Sajnálom, hogy magatokra hagytalak benneteket, úgy gondolom ez egy kis magyarázatot igényel. Az egész blogolás egy egyetemi feladatból indult, személyes motivációm pedig az volt, hogy megmutassam hogyan is tudok írni. Nos, a félévnek vége, elkezdődött...

Az előző komolyabb poszt után gondoltam kicsit könnyedebbre veszem a hangsúlyt. Szereztem egy hatalmas kávét (café latte) és miután megint vagy negyven percet telefonáltam anyukámmal rájöttem mi lesz a mai írásom témája. Fogadjátok szeretettel 🙂 Költözünk! Először is...

Nagyon örültem, amikor Matyi megkért, hogy én mondjam a karácsonyi köszöntőt, a Csillaxoró megnyitó beszédét. Majd akkor is örültem, amikor kiderült, hogy lesz ez a blog, és azt szeretné, ha én (is) írnám. Lehet, hogy ő nem is arra gondolt, hogy magát a beszédet én...

Szóval. Van az az érzés, hogy el akarsz szabadulni. Kicsi a város, kicsi a község, unod az embereket, nem történik semmi. Elmennél valahova, magad sem tudod hova és merre, de mennél messze, egy helyre, ahol nem unalmasak a hétköznapok, ahol történik valami. Ezzel...